Lehetne sajnálni Jakupcsek Gabriellát, de nem sajnálom. Sándor Erzsi véleményével értek egyet, aki ezt írja: „egyetlen könnyem sincs Jakupcsek felbontott exkluzív szerződése miatt. Ő az MTVA-ba szerződött azokhoz, akik most végkielégítéssel kifizetik és visszafoglalkoztatják az eddig is külső gyártásban készülő műsorban. (tévedhetek, de szarok rá) Ha akkor nem rendült meg, amikor a Ridikül elindult a DTK kiciánozott helyén, ha akkor nem rendült meg, amikor megérkezett az MTVA-ba és elfogadta a feltételeiket, a vendéglistákat, azokat, akiket letiltottak onnan, akkor most nincs miért. Kedves barátaim kíméljetek meg a könnyeitektől.” Elintézhetnők azzal, hogy aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók, na.
Az már más kérdés, hogy milyenek ezek a disznók. A hasonlatnál maradva: az MTVA egy olyan ól, amelyben az egyik vezető ártánynak immár állandó és hivatalos eposzi jelzője a hírhamisító, ez azért már messzemenő következtetésekre adhat alkalmat.
Most nem is boncolgatnám, milyen érzés szorgos fogaskerékként kattogni ebben a különös gépezetben, tekintettel arra, hogy a helyzet – mármint a gépezet valósághoz való viszonya nem látszik javulni. Hírhamisító, és kész, én pedig egy hírhamisítónak dolgozom – ezt több száz, sőt ezer ember mondhatja el magáról nap, mint nap karikás szemmel a Kunigunda utcai mosdók tükrébe meredve.
Ezzel az akcióval nem kevesebb derült ki, hogy Papp Dániel nem csak kiváló vezető, zseniális stratéga, hanem jelentős szakmai talentum is, aki a maga csalhatatlan és megkérdőjelezhetetlen módján felvétel közben hívatta be a Ridikül és a Magyarország szeretlek emblematikus faarcát, hogy közölje vele a karácsonyi meglepetést.
Ne feledjük, hogy egy 2016. végéig berendelt sorozat több napos felvételi processzusának elején jártunk: diszponálva volt a stáb, a díszlet, a stúdió, a közönség, a vendégek – és ketyegett az ezzel járó költség. Egy hűvös vérprofi megvárta volna, amíg elkészülnek a felvéltelek és csak akkor adja át a felmondólevelet. Itt nem ez történt, Jakupcsek összeroppant, olyan állapotba került, hogy nem tudta folytatni a felvételt – dőlt a napi diszpó és a másnapi is. Ha valaki összeírná, ezzel az ügyes gesztussal mekkorát bukott az MTVA, gyaníthatóan kicsit magasabb összeg jönne ki, mint amennyit a műsorvezető bérköltségének a habonyista gyártócégre való átszármaztatásával spórolni szándékoztak.
Ez a történet legkevésbé Jakupcsek Gabrielláról szól. Sokkal inkább az MTVA dilettáns vezetőinek gondolkodásmódjáról, operációs praktikáiról valamint az ezekkel okozott lelki és anyagi károkról.
Vendégposzt