Az írástudók álruhása

Napi_5_kv

Napi_5_kv

Magyarország Élő lelkiismerete

2015. február 15. - napi_5_kv

Előre is bocsánat a nagyon hülye címért, de annyira adta magát, hogy nem tudtam ellenálni. Több mint egy hét telt el azóta, hogy egy jól definiált szemléletű sajtóorgánum-csokorban lelkiismereti okokra hivatkozva felmondott egy sereg újságíró (azóta még néhányan követték őket, illetve egy közülük visszakozott, de ez most nem lényeg), de a történtek utórezgéseit figyelve, úgy tűnik, valami még mindig nagyon nem világos a magyar társadalomnak.

Az újságíró egy furcsa összetett szó. A lelkiismeret még inkább. Újságot írni azt jelenti, hogy az ember megírja a történteket - jobban mondva, megírja a friss történéseket (új-ság, ugye). Ez többé-kevésbé azt takarja, hogy az új-ság írója kénytelen azzal foglalkozni, ami van, illetve, ami lett egy korábbi állapothoz képest, ezt összefoglalni és plasztikusan, érthetően a köz elé tárni. Ha kisiklott a villamos, akkor azt, ha leszakadt egy híd, akkor azt. A történés megvolt, a többi már csak percepció kérdése. Ha - példánknál maradva - leszakad egy híd, az lehet, hogy a jobb partról nem néz ki olyan drámaian mint a balról, de ez a történés valóságtartalmán semmit nem változtat: a híd a hír előtt még ott feszült a folyó felett, utána pedig már nem és ez tény.

Ha az új-ság írója a híd leszakadása kapcsán arról tudósít, hogy eleve nem is volt híd a folyón, illetve volt, de már évekkel a tragédia előtt elsodorta az ár vagy esetleg arról, hogy még ott áll, ezt teheti tájékozatlanságból, meggyőződésből vagy azért, mert ezt kívánja valakinek az érdeke. A tájékozatlansággal, rosszul informáltsággal nem nagyon tudunk mit kezdeni. Bár nehezen, de akár egy ilyen horderejű dolognál is hihető még, hogy a körülmények szerencsétlen összecsengése folytán az új-ság írójához nem jutottak el a valóságban gyökeredző alapinformációk és ezért nem tudta feltárni őket - az ő nézőpontjából mondjuk, nem látszott a híd vagy rossz Wikipédia szócikket guglizott. Ettől ő még újságíró marad, az már más kérdés, ha a pályafutása során többször is előfordul ilyesmi, jobban teszi, ha abbahagyja a szakmát. Ha azonban valaki meggyőződésből állít valótlanságot vagy azért, mert valaki erre utasította, az nem új-ság író, hanem valami más.

A lelkiismeret szót általában a "lelkiismeret-furdalás" szóösszetételből ismerjük, amely érzést mint az emberben lévő legbelsőbb igazságérzet megnyilvánusát szokták leírni, annak felismerését, hogy cselekedetünk, megnyilvánulásunk helytelen volt. (Azt írtam, hogy nem szakadt le a híd és ez bánt, mert tudom, hogy nem igaz.)  A lelkiismeret (furdalás nélkül, lat. conscientia): a tudatos elme megnyilvánulása, amellyel a lelkiismerettel bíró személy "a jó egyetemes ismeretét egy meghatározott helyeztben alkalmazza. A jelenben azáltal teszi ezt, hogy cselekvésre vagy a cselekvés megtagadására indítja az akaratot; a múltra vonatkozóan úgy, hogy visszatekintve megítéli a cselekedetet vagy magát a személyt, aki azt elkövette; a jövőre vonatkozóan úgy, hogy eligazít a további döntésekben." (Most az egyszerűség kedvéért a Magyar Katolikus Lexikon definícióját használtam.)

Namost. Az újságíró - mármint az a személy, aki új-ság írással foglalkozik - "lekiismereti okokból" csak egyet tehet: megírja, ami történt, úgy, ahogy megtörtént. Ha ebben bármi megakadályozza vagy puszta létét veszélyezteti közben, akkor elfogadható, hogy egyszercsak feláll és tovább lép. (Ezt tette Mong Attila és Bogár Zsolt 2010-ben a 180 percben.)  De egy olyan orgánumban, amely már azelőtt is arra helyezte a hagsúlyt, hogy - finoman fogalmazva - csak egyetlen aspektusból reflektáljon a valóságra vagy egyenesen valótlanságokat állítson, nem beszélhetünk lelkiismeretről, legfeljebb lelkiismeret-furdalásról. De ebben a speciális esetben azonban még erről sem, mert ahogy a távozók nyilatkozataiból kiderül, nem arról van szó, hogy hirtelen, egyik pillanatról a másikra összeroppantak saját maguknak feltett kínzó kérdéseik alatt, hanem sokkal egyszerűbb dolog történt: felbérelt zsoldosokként hirtelen felismerték, hogy megbízójuk akár el is veszítheti a háborút, ezért társaikat cserbenhagyva dezertáltak. Ez pedig puszta életösztön, aminek nem a lelkiismeret a mozgatórugója, hanem a rendszerükbe kódolt gyávaság.

A bejegyzés trackback címe:

https://napi-5-kv.blog.hu/api/trackback/id/tr657176053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása