Az a rettenetes szappanopera, amelyet egy ideje csak „Bojár ügy” munkacímen ismerünk, eljutott arra a pontra, ahol már mindenkinek fáj. Fáj az anyának, aki a jelek szerint kiszivárogtatta, fáj az apának, aki kétségbeesetten és beszűkülten bizonygatja, hogy ő „nem, dehogy, a világért sem és ha igen, akkor is csak fürdőnadrágban”, miközben flagellánshoz méltó hevülettel újabb és újabb szomorú bizonyítékokat hoz nyilvánosságra megkínzatásáról és megcsalattatásáról. És persze fáj a lapoknak, akik írtak róla, mert azzal, hogy foglakoztak vele, óhatatlanul is hozzájárultak, hogy a világ legkínosabb magánügye ítéletté váljon a közvélemény jó részének szemében anélkül, hogy nyomozás indult volna. De közülük talán legjobban az ATV-nek fáj(hat – mert lehet, hogy ez így nem esett le még az ottaniaknak), ahol Szlazsánszky Ferenc főszerkesztő olyan mélyre merült a fekáliába, amilyen mélyre – ahogyan ezt Szily kolléga a Cinken észre is vette – még senki az elektronikus sajtó hazai történetében.

Szlazsánszky valami perverz voyeurségtől áthatottan az első, erősen megrendelés ízű közlés után olyan beteg és illogikus dolgot publikál a rá bízott portál hasábjain a közös fürdést bizonyító fotókról, amelyre – függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem – rámehet az egész A betűvel jelzett televízió hitele, szakmai respektusa a napi Híradótól az éppen húsz kilót fogyott Friderikuszon át a Vidám Vasárnapig. Bárki, aki elolvassa a cikkét, pusztán attól, hogy egy olyan portálon jelent meg, amelynek nevében a .hu előtt ott virítanak az a, a t és a v betűk, ezentúl még a csatorna időjárás jelentését nézve is azon fog kattogni, vajon mi pörög a háttérben, vajon milyen ótvar és gonosz manipulációs szándék rejlik az elhangzottak mögött.

Most tekintsünk el attól, hogy az ATV/atv.hu/Hetek médiamátrix mögött így is sejlik egy – finoman fogalmazva is erős és tudatos – tulajdonosi háttérszervezet, de eddig úgy nézett ki, még nem koholtak koncepciós ügyeket, és nem próbáltak meg a teljes valóság megismerése nélkül, az egyoldalú befolyásolást nyíltan felvállalva kinyírni valakit – egy olyasvalakit ráadásul, aki politikai értelemben maga is halott már évek óta.

Bojár már nem közszereplő ugyanis – sőt, nem is volt az soha. Akárhogy is nézzük, nem más, mint egy nyomorult, idealista bölcsész, akinek eredendő bűne, hogy annak idején ott állt az induló Magyar Narancsban és valaha voltak SzDSz-es ismerősei – mert ha jól tudom, párttag nem volt sohasem. Igaz, képviselőként benn ült a Demszky féle testületben, de nímandságát mi sem bizonyítja jobban, hogy Tarlós is csont nélkül átvette tanácsosnak, hogy egy szintén valótlanságot állító és a maga nemében példaértékű, de teljesen nemtelen Heti Válasz támadás után kirúgja. (Akkorát hazudott a HV és olyan csökött volt Tarlós, hogy Bojár röhögve megnyerte a munkajogi pert a Főváros ellen.)

Ami ebben az ügyben a legszomorúbb… Nem, nem, nem a kislány sorsa. Borzasztó, ha valakinek annyira hülyék és önzők a szülei, hogy az egymás iránt érzett fékevesztett gyűlölet okán ország-világ előtt lerombolják a legértékesebb éveit, de egy névváltoztatás még segíthet a dolgon és talán akad még egy jó érzésű rokon is, aki segít megoldaniezt az egészet. Azon kívül, hogy, Magyarország vezető baloldali televíziójának portáljáról kiderült, a főszerkesztő által jegyezve bármikor lehoz egy nyilvánvalóan megrendelt, buta és gonosz írást – és ezt némiképp a másik baloldalinak tartott ikon-médium, a Népszabadság a forrás ellenőrzése nélkül utóközli Ónody Molnár Dóra tollából – nem történt semmi, lehet haladni tovább. A legszomorúbb tehát az, hogy magukat felelősnek érző véleményvezérek is lépten-nyomon hallatják hangjukat ebben az ügyben, holott tudhatnák, hogy az éremnek mindig két oldala van, de most mindkettő annyira szaros, hogy még az sem látszik, melyik melyik. Ahelyett, hogy az ügyet visszautalnák oda, ahová való, a bírósági szakértők elé, jól működő plebsként minden megnyilvánulásukban permanens cserépszavazáson vesznek részt anyuka vagy apuka oldalán elköteleződve, akik nyomasztó ügyük hirtelen jött médiafényébe belebódulva önnön igazolásukat látják minden megjelent sorban.

Kedves Bucsai Orsolya és Kedves Bojár Iván András!

Nagyon kérem, szálljanak már magukba. Az, hogy saját életük sikeresen elcseszték, és most mindent elkövetnek, hogy a lányukét is tönkretegyék, igazából senkire nem tartozik, csak önökre. Igen: ez az egész csak és kizárólag az Önök felelőssége. És igaz, mindig is voltak és lesznek Szlazsánszky-féle véglények a médiában, de az igazság az, hogy kurvára unjuk már az Önök ügyét. Úgyhogy üljenek már le és beszéljék meg az egész nyomasztást, próbálják közösen megoldani a kislányuk életét, ha pedig képtelenek erre, válasszák a rosszabik megoldást és bízzák az ügyet a bíróságra. De bennünket hagyjanak már ki, mert okádunk az egésztől.

Fotók: Alluremodells; MNO

Update: Többen megkérdezték, hogy miért fürdőruhás képet töltöttem fel az anyáról. Pofonegyszerű: mert ez jön fel az elsők között, ha beütöm a keresőbe a nevét, mint ahogy az apáról is találtam volna valószínűleg előnyösebb fotót, ha mélyebbre görgetek. És igen, nekem is eszembe jutott, hogy ez talán ízléstelen, de sajnos az egész ügy is az a Facebook hirdetésben terjesztett nyomasztó riposzt/parádriposzt posztokkal, a két fél folyamatos üzengetésével, a  – főleg az anya oldalán feltoluló – fizetett kommentelők hadseregével és a habzó szájú gyűlöletvillanásokkal. Szóval azt gondolom, ez a kép így ahogy van, hozzáteszi az íráshoz a maga sajátos vajszínű árnyalatát.