Bárdos, Baló, Bakos, Benyó, Siklósi - ha létezik szupergrup a híradó műfajában, azt a Sanoma összehozta,  kaptak is érte rendesen. Ha hihetünk az iparági pletykáknak, akkor indulás előtt nem csak jobb, de bal oldalról is többször megüzenték a Story4 induló hírműsorának, hogy utánjátszó kereskedelmi csatornaként jobb lenne egyszer- és mindenkorra abortálni hosszú ideje dédelgetett tervüket az „objektív, angolszász típusú” híradóról, ami sokak szerint oly régen hiányzik a hazai piacról.

Anélkül, hogy most azon kezdenénk filozofálni, egy televízió fix időhöz kötött hírműsora lehet-e versenyképes 2013-ban az online hírtartalmakkal, nézzük meg, a Bárdos András vezette Hír24 – ami láthatóan egyelőre csak laza szálakon kötődik az utóbbi időben jócskán elbulvárosodott portálhoz – képes lesz-e tartani a tempót, amit diktált az első adásban. (A képeket Bakos Piroska Facebook oldaláról kölcsönöztük, ahol volt olyan szíves és kiposztolta az első adás screenshotjait.)

Az már az első percben kiderült, hogy a műsor, amit interjújában maga Bárdos sem nevezett híradónak, képtelen lesz a saját hirdetésein megfogalmazott, egyébként nagyon jól hangzó „24 óra 24 percben” szlogen ígéreteit beváltani. A formátum – de ez lehet, hogy csak a vasárnapi első adás körüli bizonytalanság következménye – inkább a múlt hét eseményeit szummázta, és nagyon kevés látványosan friss és önálló motívumot tartalmazott. A Hír24 szeptember 1-i adásában kiemelten foglalkozott az iskolakezdéssel, a budapesti taxik helyzetével, Szíriával, Bándy Kata gyilkosának ítéletével, az István a királlyal és egy angol rendszám értékével – ez a merítés így talán kevésnek tűnik, hogy felvegye a versenyt egy napi szinten pörgő, bejáratott híradóval, de lehet, hogy nem is ez a cél. A blokkok azonban nagyon nagy hangsúlyt fektettek az információk fókuszált és illusztrált átadására – ilyet viszont mostanában nem nagyon láthattunk sem a hazai kertévék, sem a köztévé műsoraiban. Az MTV-ből átszerződött, korábban TV2-es Benyó Rita láthatóan évezte, hogy a szokásos 20 mp-es szinkronokon és az illetékes elvtársak megmutatásán túl sokkal átfogóbban dolgozhat fel egy akár olyan, nem túl hálás témát is, mint az iskolakezdés, ráadásul az operatőr jóvoltából 2:15-nél sikerült majdnem Gál Noémi szintű dekoltázst villantania – Isten tartsa meg ezt a jó szokást a továbbiakban. A műsor másik nagy erénye a külsőre élete legjobb formáját futó, az okos, de nagyon szexi üzletasszony imázsát 100%-ban hozó Bakos Piroska szakértői pozícionálása és megszólaltatása volt. Az enervált és szándékosan lebutított hazai híradós közegben jó volt látni, hogy akad végre egy dekoratív nő, aki ki tud és akar lépni a felolvasógép üzemmódból, súgó és egyéb segítség nélkül is jól hangsúlyozva, összefogottan és informatívan fogalmaz – remélem, vannak most néhányan a Kunigunda utcában, akik csendesen megfogják a fejüket és végiggondolják, mennyire kár volt elküldeni.

A műsor internetes utóéletében több kommentelő nem véletlenül említi  párhuzamként a HBO második évadját futó Newsroom című sorozatotát, ahol Jeff Daniels alakítja a fiktív amerikai híradó házigazdáját – pontosan azt a szerepet, amit most Bárdosnak kellene a Hír24-ben. Ez sajnos nem sikerült – Bárdosból hiányzott az erő, ami nem is lett volna baj, ha csak összekötő szövegeket olvas fel, mint Szellő István az RTL-en. A született sármőr veterán tévés, úgy is mint a műsor arca, láthatóan kicsit kényelmetlenül érezte magát még a székében és ezt az első adandó alkalommal jól ki is használta beszélgetőpartnere, Tuza Péter jogász, aki – miután megérezte, hogy maga a műsorvezető is bizonytalan – sikeresen átvette a tematizátor szerepet. Igaz, ehhez az is kellett, hogy Bárdos teljesen indokolatlanul kizökkentse a beszélgetést és a műsor weblapját kezdje el promózni egy olyan közhelyes és kiszámítható eredményű témában, mint egy internetes szavazás a halálbüntetésről.

Azonban a műsor utolsó fénypontja is Bárdos nevéhez kötődik, ez pedig a Szörényivel készült interjú. Igaz, ennek a beszélgetésnek is talán jobban állt volna, ha kicsit ellenőrzöttebb körülmények között zajlik és az operatőr legalább egy olyan vágóképet készít a riporter szerepét felvállaló műsorvezetőről az Arénában, ami azt hangsúlyozza, hogy nem csak mikrofonállvány, hanem az interjú egyenrangú szereplője – elvégre mégis a Hír24 arcáról van szó, nem!? – de a tudósítás utolsó képe, ahol sikerült megmutatni az egymás kezét fogó, Alföldivel együtt meghajoló boldog Szörényit és Bródit, mindenért kárpótol.

Egyelőre nem tudni, a Hír24 első adása szándékosan száműzte-e a napi aktuálpolitikát a "futottak még" kategóriába, de nem hiszem, hogy valakinek is különösebben hiányoztak volna Hoffmann és Balog szemforgató zsolozsmái az iskolakezdés kapcsán vagy a szokásos MSZP-Fidesz ketrecharc aktuális epizódja (most éppen külhoni magyarság témában), esetleg a Horthy újratemetés évfordulója kapcsán butaságokat böfögő Lezsák. Az mindenesetre tudatos választásnak tűnik, hogy a műsorba engedett anyagok egy átlagos híradó tudósításhoz képest jobban felboncolják a témákat és megértésüket számos grafika segíti - már ha van igény ebben az országban megérteni a folyamatokat.

A legnagyobb szemétség első adás után kritikát írni egy induló hírműsorról – ezt is csak az indokolja, hogy a politika már jó előre rágörcsölt a Hír24 felvállalt szerepére és a látottak alapján azt kell, mondjam, nem ok nélkül. Igaz, az első adás még hordozta bizonyos gyermekbetegségek nyomait, de a formátumról látszik, hogy érdekes, működőképes. Bárdos remélhetőleg rövid időn belül felszívja magát, Bakos Piroska személyében pedig lehet egy olyan váltótársa, akivel akár megosztva is képesek lesznek tolni a műsor szekerét. És ha ez így marad, akkor végre lesz egy olyan mérce az ország médiapiacán, amihez képest végre megmérettethetnek az MTVA fejbólintó jánosai és az RTL valamint a TV2 híradóinak bulvárérzékeny médiamunkásai egyaránt.