Elbánt a közmédia Zwack Péterrel – ezzel a címmel jelent meg az Index blogketrecében a 2012. augusztus 22-én a Comment.com írása, amely a Magyarinfo posztjára hivatkozva azt állítja, hogy az MTVA szándékosan manipulálta a 21-én a Zwack Péter üzletember temetésével kapcsolatban megjelent tudósításokat. Mind a Magyarinfo, mind a Comment.com nem kevesebbet sugall, hogy a közmédia – ezalatt a Magyar Televízió Híradójának és az Esti Krónika szerkesztőjét értjük – szándékosan kihagyta a búcsúztatás és temetés kapcsán megjelent anyagokból Mr. Unicum életének azon mozzanatait, amelyek talán csíphetik az műsorszolgáltató aktuális komisszárjainak szemét: a New York-i nagykövetséget, az SzDSz-es képviselőséget. A Comment.com vette a fáradságot és levelet írt az MTVA szóvivőjének, válaszul az MTI által üzemeltetett országos sajtószolgálat kiadott egy közleményt, amiben leszögezik, hogy a Zwack Péter halálakor megjelent hírekben kitértek már az életrajz hiányolt mozzanatainak ismertetésére és úgy érzik, a temetésről, ill. a búcsúztatásról leadott – egyébként nyúlfarknyi – tudósításokban nem kellett újra bemutatni a teljes életrajzot. A kérdés, hogy valóban szándékosan manipulált-e a közmédia, a vérszegényre sikerült magyarázkodás után ott maradt lógva a levegőben, nem lett utóélete, legfeljebb a gyáros-politikus-üzletember azon tisztelői, akik rendszeresen nyomon követték a mostani kurzus egyes vezetőinek Zwack Péterrel kapcsolatos (sokkal) korábbi megnyilvánulásait, érezhettek szájukban némi, Unicumnál is keserűbb utóízt.
Pedig nem kellett volna. Igaz, három napba telt, de sikerült utánajárni: Zwack Péter temetése kapcsán a közmédia szerkesztői tényleg nem kaptak semmiféle utasítást az anyagok megszerkesztésére és a temetéssel kapcsolatos tudósításban tényleg legjobb tudásuk szerint jártak el.
Az igazi baj azonban itt kezdődik. Nézzük csak meg, milyen stációkon át jutott oda az MTVA, hogy egy – igaz, nem túl invenciózus – tudósítás kapcsán magyarázkodni kényszerüljön. Ott volt Papp Dániel ügye, aki meghamisított egy Cohn-Bendit anyagot, majd ezután – ahelyett, hogy messze zavarták volna a Naphegy térről – főszerkesztővé nevezték ki. Ez a döntés nem csak a friss médiahatalom addig példa nélkül álló arroganciájáról tett tanúbizonyságot, de hordozott egy nagyon vaskos üzenetet is, ami szerint a pártutasításos rendszerben működő közszolgálati televízióban büntetlenül meg lehet csinálni bármit, következmény nélkül meg lehet szegni bármilyen alapvető médiaetikai szabályt. Aztán jött a Lomnici ügy – itt kapott először széles nyilvánosságot a megtört gerincű média-közkatonák hadseregét működtető rendszer valódi idiotizmusa, itt lett nyilvánvaló, hogy a közmédia dolgozói a munkájukkal járó alapvető felelősségi körök felvállalása nélkül gátlástalanul készek végrehajtani a legelmebetegebb parancsokat is; ezt tetézte Szabó László (akkori) MTVA kommunikációs vezető emlékezetes éhségsztrájk Facebook oldal hamisítása. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa volt: a Kunigunda úti newsroomban az elbocsátások után lassanként lecserélték az utolsó képzett, gyakorlott híradós riportereket is és a helyükbe lépő második, harmadik vonalbéli fásult és túlterhelt médiamunkások elkezdték sorozatban gyártani a szakmai baklövéseket (elég, ha csak az Ökumenikus Segélyszervezet és a Krisnások karácsonyi ételosztásának összemosását idézzük fel, de említhetnénk Gazsó L. Ferenc MTVA vezérigazgató-helyettes máriakálnoki rózsakert avatáson való részvételének emlékezetes tálalását is a közelmúltból).
A Zwack Péter temetéséről készült tudósítás hiányosságai és a példamutató életpálya méltatásának elmaradása valószínűleg soha, senkinek figyelmét nem keltette volna fel, ha az MTVA tényleg a „BBC szerű, pártatlan közszolgálatiság” műhelye lenne. De mivel nem az, a rendszer hibáira kellőképpen kiélezett külső szemlélők ott is csomót találtak a kákán, ahol nincs is. Ez a létező legsúlyosabb figyelmeztetés a közmédia vezetői és úgynevezett szakemberei felé: ahhoz, hogy bármit is elhiggyünk nekik a továbbiakban, hogy helyreálljon a megsérült bizalmunk, nem lesz elég kiválóan teljesíteni feladatukat és legjobb tudásuk szerint dolgozniuk – annál sokkal, de sokkal jobban kell.
